Travels, SzG3: Magyarország, Budapest, a Zugliget

Mint budapesti, sokszor elfeledkezem arról, hogy ami nekem természetes, mert sokszor kapcsolatba kerülök vele, a nem budapestieket azért érdekelheti a hely. Egyik ilyen kiránduló hely a János-hegyi libegő. Könnyű megtalálni az alsó állomását, ott van a zugligeti kemping. Kevesen emlékszenek még arra, hogy ide villamossal is fel lehetett jönni régebben, ez volt Budapest legmeredekebb villamos pályája (ez volt az 58-as villamos). Maga a pálya viszonylag régi, 1969-ben kezdték építeni és 1970-től üzemel. Az alsó és a felső állomása eléggé randa szocreál stílusú, de akkor ez volt a trendi (állítólag már elkészültek a felújítási tervek, amelyek a tájba illő "felöltöztetésüket" is tartalmazza). A kötélpálya 1040 m hosszú és 262 m szintkülönbséget győz le. Felfelé nem túl érdekes a látvány, mivel gyakorlatilag végig a lombkorona szint alatt halad, így oldalra nem igen lehet kilátni (pedig a Tündér szikla igen szép látvány lehetne). Az viszont igen érdekes, hogy az elején több magánkert fölött is elhalad. A felső állomáson van egy büfé, ott igen jó pogácsát lehet kapni. A felső állomástól könnyen elérhet a János hegyi kilátó, a gyermekvasút jánoshegyi megállója, ill. a Normafa. Visszafelé lényegesen szebb kilátást kapunk, előttünk van fél Pest (azért csak a fél, mert azért a fák csak kitakarnak valamennyit), ehhez persze tiszta idő kell, akkor viszont tényleg messzire ellátni, még a gödöllői dombokig is. Ha valaki oda-vissza megy, akkor célszerű retúr jegyet váltani, valamivel olcsóbb, mint külön külön.