2014. március 3., hétfő

Magyarország, Eger, SzG3


Van úgy, hogy néha nem teljesen jönnek össze a dolgok, így volt azzal a nappal is, amikor Egerben voltam. Nem sütött a nap, az egész belváros fel volt túrva, még a vár egy jó része is. Nem igazán lehetett eljutni a belvárosban sehová, főleg nem a központba, a Dobó térre (ez teljesen fel volt túrva). Az internetes források szerint a belváros 24 elemét újítják fel, ami azért meg is látszik, még ha bizonyos elemek már el is készültek. Ezzel együtt egyenlőre használhatatlan az egész. Pedig korábban szerettem ide járni. A feleségem a gyes alatt itt végezte el a leánykori nevén Ho Si Minh Tanárképző főiskolának nevezett helyen a biológia felsős képzést. Általában elkísértem (így autóval tudtunk menni és nem kellett ott aludni, meg Újpest a 3-as felől nagyon jól elérhető volt). Az oktatás alatt bejártam a várost és nagyon kellemes emlékeim voltak róla. Talán majd ha egyszer elkészül, ismét elugrok ide.

Vissza a főoldalra (katalógus)













Vissza a főoldalra (katalógus)

Magyarország, Gödöllő, a Szent István Egyetem Botanikus kertje, SzG3


Gödöllőn azért a kastélyon túl is van egy-két látnivaló, ezek közül az egyik ez a kis botanikus kert. Ide teljesen véletlenül kerültünk, mivel mi végig a gödöllői arborétumot keretük (rossz helyen, mert nem néztem utána az interneten) és valami ok miatt (ez a vasút túloldalán látható, sűrűnek tűnő fenyves miatt történhetett, amit az arborétumnak gondoltam) ezt rossz helyre tettem. Ide viszonylag bonyolult eljutni, mivel a 3-as út felől eléggé kacifántos, bár a botanikus kertben azt ígérték, a közeljövőben lesz irányító tábla. Ha hétvégén jövünk ide, akkor le kell parkolni a vasútállomás mellet és a vasúti felüljárón kell átmenni a túloldalra. Ekkor pont szembe érkezünk a főépülettel. Ez jobbról elhagyva, utána egy kicsit jobbra kanyarodva néhány száz méter után már ott is vagyunk a kapunál. Ha viszont hétköznapon jövünk, akkor a parkolási díj miatt célszerű a kocsival átmenni az Egyetem területére, majd ott leparkolva szintén a főépület mellett elhaladva jutunk a célunkhoz.
Na akkor a sok bevezetés után térjünk rá a botanikus kertre. Nagyjából elmondhatjuk, hogy ez is oktató botanikus kertnek készült, ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez tartozott. Ez volt a leánykori neve a mostaninak: Szent István Egyetem. Ne számítsunk nagyon látványos kertre, bár a rendszertani gyűjteményen kívül ebből is, meg abból is van egy kicsi benne. Ki kell választani egy szép napos időt, akkor amikor virágzás van egyébként is és akkor a kastély mellett egy szép kis sétát tehetünk itt is. Egyébként nem érdemes autókázni ha egy helyen már letettük azt, mivel a két helyszín nincs túl messze egymástól, ráadásul egy szép parkon kell átlósan átsétálni. Ez a vasútállomás és a kastély között szép lassú tempóban is csak max. 15 perc, de gondolom úgy is a séta kedvéért jön ide valaki. Egy kiegészítés: ebben a botanikus kertben található egy nagyon szép vadkörte fa, 2013-ban az év fája lett Mo-n. 2014-ben indulhatott az európai megmérettetésen is, amikor itt jártunk, egy bolgár fa után a második helyen állt. Azóta a szavazás lezárult és ha jó láttam a honlapon, éppen holnap ismertetik a végeredményt. Ha valaki tud erről, szeretném ha hozzászólásban megírná!

Vissza a főoldalra (katalógus)


a fogadó épület (pénztár)
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
 a botanikus kert
a botanikus kert
(vadkörte fa, 2013-ban az év fája volt Mo-n)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Magyarország, Budapest, Pál-völgyi barlang, SzG3


Aki figyelte az eddigi beszámolóimat, az tudja, hogy eléggé barlang mániások vagyunk. Így esett, hogy nemrég megnéztük (immár sokadszorra) a Pál-völgyi barlangot. 
Könnyű ide jutni úgy busszal, mint autóval. Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy több nyilvános barlang is található a területén. Ezek közül az egyik ez. A barlang bejárata a kőfejtőből nyílik. Épült egy kulturált fogadóépület is, itt található a pénztár (fontos: lehet kombi jegyet is venni, ekkor a Szemlő-hegyi barlang lényegesen olcsóbban meglátogatható, a jegy egy évig érvényes). A vezetés kb. 40 perc, minden óra 15 perckor indul. A barlang szépen ki lett építve, rendes járdákkal, rozsdamentes korlátokkal. Viszonylag sok a lépcső (fel és le), ill. van egy kb 6 m-es létra is. Ezzel együtt nem túl veszélyes a barlangi séta, ezeket csak azért írtam le, háta valaki nem bírja a lépcsőzést. Maga a barlang olyan szempontból nem túl látványos, hogy nincsenek hatalmas termei cseppkövekkel, inkább egy hasadék rendszerben kell sétálni. Ezzel együtt ajánlom a megtekintését. Szerencsére másokat is érdekel a dolog, mert úgy láttam, szinte minden vezetésre azért összegyűlik 20-30 ember és ez így van jól.
Néhány szó a történetéről:
Viszonylag fiatal a barlang (már ami a feltárását illeti), mivel csak az 1900-as évek elején figyeltek fel a kőbányában feltárult nyílásokra. Ettől kezdve szerencsére felgyorsultak az események, mivel 1919-ben már egy szakaszt meg is nyitottak a nagyközönség részére (persze még csak karbidlámpákkal). 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust, ez is sokat lendített a barlangon. 1973-ban történt egy nagyobb felújítás, majd 1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Természetesen folyamatosan történik a barlangrendszer feltárás, így mára már Mo. legnagyobb barlangja található itt a maga 30 km-es össz. hosszával, így kb. 5 km-el megelőzi az Aggteleki barlangrendszert. 
Mindenképpen látogassa meg az, aki teheti!

a Pál-völgyi barlang

Vissza a főoldalra (katalógus)



a fogadó épület

a bejárat
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a barlang
 a kőfejtő
 a kijárat
 feljáró a fogadóépület felé

Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. január 12., vasárnap

Magyarország, Budapest, Budavári De la Motte – Beer-palota, SzG3


Végre talán megmozdult valami a magyar műemlékek bemutatása területén. Szinte véletlenül bukkantam a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ honlapjára (érdemes megkeresni és kitanulmányozni, itt erről és most többet nem írnék!). Az egyik általuk kezelt hely ez a kis palota. Már most szeretném leszögezni, hogy ha valaki némi negatívumot is kihall a beszámolómból akkor csak az általam tapasztaltakat és az én, teljesen szubjektív véleményemet láthatja. Kiemelném még egyszer: örüljünk legalább annak, ami van. A negatívumok nem a helyekkel kapcsolatosak.
Akkor most térjünk át erre a palotára:
Könnyű megtalálni a Dísz tér 15 alatt ezt a kívülről viszonylag a környezetébe jól beleolvadó házat. Először nézzük, hogy miért ez a bonyolultnak tűnő elnevezés. Maga a palota régebbi kialakítású, mint ahogy a névadó család birtokba vette volna. A törökök után nem sok minden maradt épen. A megmaradt alapokra épült ez a palota is az 1700-as évek elején. 1760-ban a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Az alezredes a császári sereg mérnökkari tagja volt és ezért volt joga a vár területén egyáltalán házat venni. Egyébkén csak Ők voltak e palota főrangú urai, a többiek "csak" közemberek. A Beer név is egy patikusé aki már 1763-tól patikát üzemeltetett a földszinten, itt jelenleg a Posta székel. A palotát is megvette 1773-ban. Ő 1807-ig birtokolta a palotát, az után nagyon sok tulajdonos váltogatta egymást. nagyot ugorva, utoljára irodai funkciók voltak benne. 2013-ban döntöttek úgy, hogy a palotát bemutatják a nagyközönségnek. A bemutatott terület az emeleten található 5 szobát és a konyhai részt foglalja magába. Itt a pénztárban dolgozó kisasszonyok kis tárlatvezetést is tartanak, nagyon szakszerűen. Erről sem írnék többet, tessék eljönni és meghallgatni őket! A termekben a legnagyobb látványosság a falon található képek sokasága és itt a kép alatt nem bekeretezett képeket kell érteni, hanem a falra festett képeket. Alkotóikról nem maradt fent semmi, mivel nem szignózták azokat.
Meg lehet még tekinteni a padlást is annak remek gerendázatával is. Nekem viszont a konyha tetszett a legjobban.
Akkor most térjünk át a negatívumokra:
- nagyon úgy néz ki, hogy a látogatottság igen csak alacsony, pedig ha jól tudom ez a kastély az egyetlen itt a Várnegyedben, amely valamilyen szinten bemutatja a valaha itt volt életet. A kisasszonyok nagyon kedvesek, igen jól bemutatják azt a keveset, amit itt meg lehet találni. A legnagyobb problémám azzal van, hogy (és itt nem csak konkrétan erről a helyről van szó) igen bombasztikus kifejezéseket használnak az adott hely hivatalos leírásánál: ékkő, ékszer, stb. Szerintem a helyén kellene kezelni a dolgokat és nem bombasztikus kifejezésekkel felkelteni az érdeklődét, mert ha valaki oda megy később és nem valami ékkövét, vagy ékszer szintű helyet talál, akkor bizony csalódni fog a dologban. Sokkal célszerűbb lenne reálisan bemutatni az adott dolgot és örülni, hogy egyáltalán van. 
A fentiek ellenére egyszer tényleg érdemes megnézni, már csak a könnyű fellelhetőség miatt is.

Vissza a főoldalra (katalógus)


De la Motte – Beer-palota

De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota
 De la Motte – Beer-palota

Vissza a főoldalra (katalógus)