A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 3., szerda

Magyarország, Budapest, a Várkert Bazár átadása 2.0, SzG3


A 4 napos "önfeledt" működés utána Várkert Bazár bezárt és most, augusztus utolsó hétvégéjén nyitotta meg a kapuit (látszólag) véglegesen. A nagy tömegre való tekintettel a Vár Tabán felőli oldaláról közelítettük meg a helyszínt (ez más okból kifolyólag utóbb még jobb megoldás lett, mint először gondoltuk). A lift mellett gond nélkül találtunk parkolót, majd lifttel felmentünk a palota szintre. Itt át lel menni a Nemzeti Galéria alatti egyik átjárón a Dunára nyíló teraszig. Annak bármely oldalánál le lehet jutni a Várkert Bazár felé menő útra. Szerintem ettől a résztől kezdve nem láttam még a Budai várat, pedig nem vagyok egy mai gyerek. Több kapuzaton keresztül eljutunk a Rondelláig, majd egy erős bal kanyar után már a Várkert Bazár felett is vagyunk. Már most mondom, hogy minden részletével a Bazárnak még nem vagyok teljesen tisztában, az egész egy nagy labirintus, sok helyről sok helyre el lehet jutni, kis átjárókon, alig észrevehető lépcsőkön, stb. Ha jól láttam a térképen, ez az út lemegy a Sikló alsó állomásáig. Érdemes először innen felülről megszemlélni a Bazárt, hogy egy átfogó képet kaphassunk róla. Sajnos az idő nem volt a legjobb, így egy kicsit tompább képeket tudtam csak készíteni, de most a megnyitás utáni hétvége volt a lényeges. A Bazár alapvetően két udvarra osztódik, a Duna felől nézve a bal oldali (a déli) a Neoreneszánsz kert, a jobb oldali (az északi) az Öntőház udvari rész. Ez utóbbi inkább egy rendezvény helyszín. A leglátványosabb rész kétség kívül a Neoreneszánsz kert. Igen szép kilátás nyílik a Duna felé is. A megnyitó hétvége miatt elég sok rendezvény volt szinte a Bazár egész területén. A legfőbb színpadi rész az ún. Szárazárok színpad. Ez kihasználva a terep adta lejtést, egy természetes nézőteret alkot, a színpadi rész már a térfelszín alatt található. Úgy első látásra, legalább is építészetileg elég szépen megcsinálták az egészet (a stílusról most nem vitatkozom, vagy tetszik valakinek, vagy nem. Az biztos, hogy az utóbbi 40 évnél abszolút jobb a helyzet). Ám ha egy kicsit alaposabban bele gondolunk a dologba, találunk jó néhány ideiglenes, de talán végleges problémát is.
Az teljesen látszik, hogy az átadás ellenére azért még nincs minden készen. A Vár alatti terület is részben le van zárva (ez szerintem nemsokára felszabadul), egyes parkelemek a Bazár fölött még nem készek. Több lépcső és a liftek összessége nem működött ezen a hétvégén. Pld. az ún Vízhordó lépcső (amely a két udvar között helyezkedik el), ennek még az okát sem láttam, hogy miért nem. A liftekre sem találtam magyarázatot. Ugyancsak nem tűnik véglegesnek a gyalogutak kialakítása, jelenleg egy nagyon apró (talán bazalt) zúzalék fedi azokat. A kerthez képest nagyon snassz (ebből gondolom, hogy talán lesz jobb is). a Várból a Siklóhoz vivő út minősége is hagy kívánni valót maga után. A Lánchíd út is állítólag majd két hét múlva lesz készen. Elég kicsi a két udvar közötti átjáró, ez rendkívül balesetveszélyes nagy tömeg esetében.
A legnagyobb bánatom a Corten felületek alkalmazása, amit elég nagy mennyiségben használtak. Ez az ún. mesterségesen rozsdásított acéllemez. Ezzel kapcsolatban több kifogásom is van:
- a kitalálóik (többek között) azzal érvelnek, hogy ez jobban alkalmazható régebbi korok építészetéhez, mint mondjuk egy rozsdamentes acél. Nekem az a bajom ezzel, hogy míg egy épület (jelen esetben a Vár, vagy a Várkert Bazár) természetes úton öregszik, a rozsdás lemez nekem az elmúlást idézi, de mint rozsdatemető. Már láttam elég sok gyárat (acélszerkezetűt, némelyik 1-2 km2 volt), na annak lehangoló a látványa és főleg a rozsdától. Ha már mindenképpen bele akarunk toldani egy régebbi architektúrába, akkor tegyük ezt egy más anyaggal. Na persze ez szigorúan csak az én véleményem. Itt nagyon sok helyen alkalmazták. Ezen kívül a rozsda megfog mindent, vagy mindenkit, aki hozzáér, az élei pedig szintén baleset veszélyesek, szinte felszakítja az ember bőrét (és húsát is, bár ez itt egy kissé naturális).
Amikor végeztünk a Bazárral, célszerű a mozgólépcsővel vissza menni a felső úthoz. Itt egy kicsit felfelé kell menni, majd a Rondella után a várfal tövében el kell balra kanyarodni. Ez után bejutunk egy udvarba (itt végződik a Történeti Múzeum látogatása). Ha tovább megyünk egyenesen, akkor egy érdekes részre jutunk. Amikor jöttünk, a Palotaszintre jutottunk fel (az udvarok szintje). De az Országos Széchenyi Könyvtár és a belső udvar között van egy keskeny rész, ami kb 10 m-el van az udvar szintje alatt és mint egy átjáró, eljuthatunk a Könyvtár északi oldalára. Innen tovább (jelenleg) nem lehet menni (itt is van egy bejárata a Könyvtárnak), de most jön az érdekes rész. Gyakorlatilag visszakanyarodva, de a Tabán felőli oldalon van egy hosszú, keskeny függő folyosó, itt kb. fél magasságban végig lehet menni a Könyvár déli oldaláig. Mit ne mondjak, igen érdekes és maga a kilátás is nagyon szép. Ha ezen végig haladtunk, akkor visszajutunk a fent említett udvarba. Ott le kell menni a Rondella melletti lépcsőn és a Buzogány torony mellett jobbra kanyarodva kb 200 m-re el is érjük a lift alsó állomását (persze oda-vissza is meg lehet csinálni ezt az utat, de szerintem a Várból levezető utat és a kilátást legalább egyszer abszolválni kell!). Most már csak a kocsit kell megtalálni!


Vissza a főoldalra (katalógus)





















az átjáró a Könyvtár mellett
az átjáró a Könyvtár mellett
a függő folyosó a Könyvtár mellett
a függő folyosó a Könyvtár mellett

Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 28., szerda

Magyarország, Budapest, a Jókai kert, SzG3


Budapest egyik kevésbé ismert helyét mutatom be. Én is csak úgy bukkantam rá, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapját böngésztem a Sas-hegyi természetvédelmi terület miatt és ott láttam meg, hogy van egy ilyen terület is, ami az Ő kezelésükben van. Talán önmagában nem érdemes meglátogatni (erre később kitérek), de ha valaki a Szabadság-hegy, Normafa felé megy, egyszer érdemes megállni itt. Ott kell egyenesen tovább menni, ahol az Istenhegyi út derékszögben elkanyarodik jobbra a fogas állomása felé, majd keresztezi azt (nem kell jobbra kanyarodni, hanem egyenesen kell menni). Az Istenhegyi úttól egy saroknyira van. Rögtön a bejárathoz jutunk, de ott nem lehet parkolni, balra fordulva találunk egy zsebkendőnyi helyet, ott ez kb 1 kocsi részére megoldható.
Azt elmondhatom, hogy Jókai igen jó helyre tette a villáját. 1853-ban vásárolta meg a volt kőbánya területét (2 ha), később különféle fákat telepített ide, hogy a hegyi szelet azok lefogják. A bányát feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat, szőlőt, rózsát telepített ide. Épült egy présház is. Sajnos a villa a későbbiekben elpusztult, csak a présház maradt meg. Az idilli képet az rondítja el (de nagyon), hogy a kertbe több, igaz természetvédelmi cég, telepedett be (pld a Madártani Egyesület, a Madártani könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum (Jókai emlékszoba)), amivel önmagában nem lenne baj, de valódi szocreál barakkokkal szórták tele a területet. A terület fele viszonylag jól karbantartott, különösen a présház környéke (a présházban madártani kiállítás van), de a felső út feletti másik fél eléggé elvadult állapotban van. Ezen út mentén egy kőzettani bemutató található, szerencsére a követ becsületesen fel vannak címkézve. Ennyi.

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a bejárat




a présház
a présház





Vissza a főoldalra (katalógus)