2014. május 30., péntek

Magyarország, Zsámbék, premontrei templomrom, SzG3


Ez a hely valahogy eddig mindig elkerült (vagy én kerültem el?), de most végre útba tudtam ejteni. Sajnos az idő nem volt nagyon jó, mire ide értem, szépen beborult.
Már az elején akadályba ütköztem, mert bár ez Zsámbék leghíresebb látnivalója, a tájékoztatás, maradjunk ennyiben, nem a legmegfelelőbb. Mivel nem a főút mellett található, talán egy kissé intenzívebben is útba irányíthatnák a leendő fizető látogatókat. Na itt jön a következő probléma. A terület egy viszonylag ronda fémkerítéssel van körbekerítve (szerintem ilyeneket alkalmaznak munkaterületek lekerítésére), de kívülről is nagyon szépen megtekinthető a templom rom. Ehhez képest szerintem eléggé drága a belépő, valamint fotó jegyet is kell váltani a fényképezéshez. Mint már máshol írtam, a fotó jegy szerintem egy elfogadható intézmény, de helyesen kell alkalmazni. Egy kastélyban, vagy bármely zárt helyen, főleg ha az ára is elfogadható, még helyeselhető is az alkalmazása. De itt, ahol szinte minden fényképezési igény a kerítésen kívülről is elintézhető, nem tudom, ki vesz fotójegyet. Meg egy ilyen építménynél a távlatok a lényegesek (szerintem).
Na azért néhány szót ejtsünk a történetéről. Ezen a helyen már az 1050-es években kőtemplom állt. A török hódoltsági ennek folyamatos fejlesztése, bővítése, átalakítása folyt, kezdetben a premontreiek által. A XV. században leégett a kolostor, majd a premontrei rend hanyatlása után Mátyás király a pálosok kezelésébe adta a kolostor, ők hajtották végre a gótikus átalakításokat. Buda török megszállása után ez a terület is török befolyás alá került, jó pár évre, ekkor a pálosok elmenekültek. A törökök jó szokásuknak megfelelően laktanyává alakították a kolostort. 1689-ben a Zichy család tulajdonába került, de ők inkább a kastély kápolnáját használták. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, ekkor részben összeomlott. A rom gazdátlanná vált, a helybeliek elkezdték a kövek széthordását (a rom egy nehezen megközelíthető, ezért gondolom nehezen felügyelhető helyen volt és ezt használták ki). Nem maradt volna semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár nem kezdeményezte volna a romok megmentését, amit sikerült is elérni. Azóta is csak állagmegóvások történtek, bár egyesek szerint az egész templom és a kolostor is helyre állítható lenne.

Vissza a főoldalra (katalógus)















Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 28., szerda

Magyarország, Budapest, a Jókai kert, SzG3


Budapest egyik kevésbé ismert helyét mutatom be. Én is csak úgy bukkantam rá, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapját böngésztem a Sas-hegyi természetvédelmi terület miatt és ott láttam meg, hogy van egy ilyen terület is, ami az Ő kezelésükben van. Talán önmagában nem érdemes meglátogatni (erre később kitérek), de ha valaki a Szabadság-hegy, Normafa felé megy, egyszer érdemes megállni itt. Ott kell egyenesen tovább menni, ahol az Istenhegyi út derékszögben elkanyarodik jobbra a fogas állomása felé, majd keresztezi azt (nem kell jobbra kanyarodni, hanem egyenesen kell menni). Az Istenhegyi úttól egy saroknyira van. Rögtön a bejárathoz jutunk, de ott nem lehet parkolni, balra fordulva találunk egy zsebkendőnyi helyet, ott ez kb 1 kocsi részére megoldható.
Azt elmondhatom, hogy Jókai igen jó helyre tette a villáját. 1853-ban vásárolta meg a volt kőbánya területét (2 ha), később különféle fákat telepített ide, hogy a hegyi szelet azok lefogják. A bányát feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat, szőlőt, rózsát telepített ide. Épült egy présház is. Sajnos a villa a későbbiekben elpusztult, csak a présház maradt meg. Az idilli képet az rondítja el (de nagyon), hogy a kertbe több, igaz természetvédelmi cég, telepedett be (pld a Madártani Egyesület, a Madártani könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum (Jókai emlékszoba)), amivel önmagában nem lenne baj, de valódi szocreál barakkokkal szórták tele a területet. A terület fele viszonylag jól karbantartott, különösen a présház környéke (a présházban madártani kiállítás van), de a felső út feletti másik fél eléggé elvadult állapotban van. Ezen út mentén egy kőzettani bemutató található, szerencsére a követ becsületesen fel vannak címkézve. Ennyi.

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a bejárat




a présház
a présház





Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 21., szerda

Magyarország, Budapest, a CET-Bálna, SzG3


Ahogy közelednek a választások (2014), úgy kerülnek átadásra az új vagy felújított épületek. Ez az építmény ugyan nem napi politikai esemény miatt került be a beszámolókba, csak mostanában jutottam el ide, hogy szép napos felvételeket készítsek kívülről. Mert csúnya, felhős időben már jártam itt. 
A kettős neve: CET/Bálna is a konfrontáció szüleménye, ha az egyik oldal ennek nevezett el valamit, akkor a másik oldal juszt is másnak nevezi el. Az egyéb botrányos dolgokról most nem írok, az interneten fellelhetőek.
Az előző közlésemből azért az kiderülhetett, eléggé kiesik a mászkálási területemből. Gondolom ezzel sokan vannak így. Talán a Corvinus Egyetem közelsége segít a dolgon. Amúgy nekem (mint építőmérnöknek) nincs nagy gondom vele, talán nem ide kellet volna lepottyantani. Igazából ötletesnek tartom az építészeti megoldását, jó az is, hogy a Duna partra (még ha fent, a járdaszinten) ki lehet menni, csak úgy láttam, hogy a kb 300 m kerékpár út nem igazán megy sehonnan sehová, főleg a déli irányba. Úgy hirtelen vége szakad. Belül sem jobb a helyzet, itt közel úgy néz ki minden, mint minden "rendes" bevásárló központtal, csak az üzletek fele üres. Ha van kulturális szerepe, az nem kristályosodott ki előttem. Nem biztos hogy hosszú jövő előtt áll?!

Vissza a főoldalra (katalógus)














Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 15., csütörtök

Magyarország, Komárom - Szőny, a Solymosy-Gyürky kastély, SzG3


Szinte már unom magamat ismételni, hogy ez a kastély is bejárta a szokásos magyar kastélyok útját. A kastély (és a birtok) története 1945-ig igen érdekesen alakult. A kastély első nevét adó Solymosy család Győrben telepedett le, hesseni származásúak és zsidó vallásúak voltak. Solymosy később bárói rangot szerzett. Lánya, Solymosy Irma Olga, 1893-ban férjhez ment gróf Gyürky Viktorhoz, de házasságuk érdekházasság volt. Maga a birtok csak Solymosy László halála után lendült fel, addig csak másodlagos szerepe volt. 1899 után a házasság meg is szűnt és a feleség ott maradt a birtokkal egyedül. Hogy bizonyítsa rátermettségét és nemesi voltát, elhatározta, hogy egy a maga nemében egyedülálló kastélyt építtet a birtokon. Ez ügyben felkereste a bécsi székhelyű, nagyon híre s Fellner és Helmer tervezőpárost, hogy tervezzenek neki egy álomkastélyt. A kastély elkészült és korának egyik legmodernebb ilyen jellegű épülete lett, a kor minden felszerelésével: áram, víz- és szennyvíz tisztítás, központi fűtés, stb. 1945-ig többé kevésbé rendben mentek a dolgok, de akkor jöttek a szovjet csapatok a szokásos eredményességgel. A könyvtárat feltüzelték, a kastélyt kifosztották, a termeket lóistállónak használták, a velencei tükrökbe pedig belelőttek. Legalább a tsz-esítést elkerülte, rögtön kórházzá alakították át. 
A parkja is részben megvan, bár eléggé elvadulva, arra is ráférne egy kis karbantartás.

Vissza a főoldalra (katalógus)











 a kastély parkja

Vissza a főoldalra (katalógus)

2014. május 14., szerda

Magyarország, Bajna, Sándor-Metternich kastély, SzG3


Ismét egy olyan hely, ami nem igazán dobogtatta meg a szívemet, sorsa tipikusan magyar. Ez Sándor Móric, az ördöglovas kastélya. 
A Sándor család 1696-ban lett e terület birtokosa. A jelenlegi formájában 1834-ben készült el, amikor a gróf a feleségének, Metternich Leontinának szeretett volna kedveskedni. A kastély tervezője Hild József! volt. A híres lovas nem kevésbé híres lovai a kastélyhoz közvetlenül hozzáépített istállókban laktak, amelyek már akkor fűthetőek voltak. Állítólag a gróf a kastélyban is sokszor lóval közlekedett. 1945-ig nem is volt semmi probléma a pompás kastéllyal, na de utána!! Tipikus kelet európai, magyar sorsa lett (és ez még napjainkban is igaz). Először tábori kórház, majd szükséglakás?!, később köztulajdon lett, konkrétan TSZ tulajdon. A belső falakat szétverték, a falfestményeket elpusztították, a berendezési tárgyakat ellopták. Volt a TSZ gépállomása is. A hetvenes években majdnem vendégház lett, és majdnem egyetemi kutatóközpont is (Bloomington, USA), de egyik sem valósult meg. Ez után tényleg az abszolút leromlás felé rohant a kastély, mígnem a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a 2000-es évek elején úgy közel 800 millió forintból a kastély és az istállók tetőszerkezetét felújíttatta, valamint a kastély külső tatarozását is elvégeztette. Ez után leállt az egész, jelenleg már a kastély falán az új külső is romlásnak indult (helyenként). A biztonsági őrtől megtudtam, hogy belül gyakorlatilag a teljes lepusztultság található, még a padozat is fel van szedve.
Ezek után belegondolok, hogy Csehországban mit hoztak volna ki egy ilyen kastélyból, ahol horribilis összegeket fordítanak az ottani kastélyok felújítására és berendezésére! A kastély látogatáskor megtekinthető idegennyelvű leírásokban mindig hangoztatják, hogy állami kastélyról van szó (eltekintve a néhány magánkastélyról, de azok talán még jobb állapotban vannak), és közlik a ráfordított összegeket is. Ezek egyes esetekben tényleg horribilis összegek (talán foci stadionok helyett erre kellett volna költeni a sok pénzt). Ráadásul Bajna viszonylag közel van Budapesthez és a kastélypark is megvan, csak fel kellene újítani. Meg nem szállodát csinálni az egészből, bár talán az is jobb lenne a mostani állapotnál.

Vissza a főoldalra (katalógus)







Vissza a főoldalra (katalógus)